Megnyitó

„A család olyan valami az életben, ami becses. Olaj az élet lámpásában” – mondta Gárdonyi Géza.

Sok költőt és írót ihletett meg a legszorosabb kötelék, az eltéphetetlen kapocs, az otthon, a fészek melege. Beleszületünk, ott kapjuk első tapasztalásainkat a világról, és onnan merészkedünk egyre kijjebb és kijjebb, a gyerekszobától az iskoláig, a játszótértől a munkahelyig, a féltő, óvó anyai kezet egyre inkább elengedve tanuljuk az emberi közösségek szabályait, elfogadjuk, beilleszkedünk, és megyünk tovább, akár az értől az óceánig.

A szerető család, az önfeledt, boldog gyermekkor, az, ha átélhetjük az egymáshoz való tartozás biztonságát, ha egymás segítése és támogatása megkérdőjelezhetetlen és természetes, az nagy kincs. Szerencsés az az ember, és hálás lehet sorsnak, aki ilyen háttérrel indulhat.

De család az is, ahol nincs mindig mosoly, ahol tornyosulnak a gondok, ahol megfeszített munkával teremti elő egyik, vagy mindkét szülő a legszükségesebb dolgokat. Család az egyszülős is, az is, ahol beteget ápolnak, vagy ahol emberfeletti küzdelmet vívnak a felszínen maradásért, logisztikáznak a számlákkal és a befizetésre váró csekkekkel.

Akár így, akár úgy van, a nőn, az anyán sok múlik – nem kisebbíteném ezzel a férfiak, az apák, nagyapák érdemeit. De ahogy a régi mondás is tartja: a jó asszony köténye sok mindent eltakar. A hagyományos családi szerepek ugyan felbomlóban vannak, mégis általában az anya tartja össze a családot: ő gondozza a kisgyermeket, a beteg nagyszülőt, ellátja a háztartást. Bár egyre több fiatal édesapa veszi igénybe a gyest vagy a gyedet, még mindig az az általános, hogy az anya marad otthon, sokszor évekig a gyermekekkel. A mai nőkre nagy teherként hárul a sokféle szereppel járó elvárásoknak való megfelelés: feleség, anya, háziasszony, munkavállaló, gyerek.

Sok otthon töltött év után bizony nehéz újra megtalálni az utat a munka világába, nehéz újra beletanulni a szakmába, hiszen sokszor egészen másfajta tudásra van már szükség, mint amit annak idején az iskolában tanítottak. Nehézséget jelent, ha nincs nagyszülő, nincs kire bízni a beteg gyereket, vagy óvodai, iskolai szünetben megoldani a felügyeletét.

A családokért, a nőkért, az anyákért érzett felelősség indíthatta el a kezdeményezést, a Család és KarrierPontok létrehozásának gondolatát. Ezek az intézmények olyan lehetőségeket kívánnak megismertetni a családokkal, amelyek lényegesen megkönnyítik a családanyák, ezáltal az egész család életét. Hiszen ha már nemcsak az apa, hanem az anya is munkába tud állni anélkül, hogy aggódnia kellene gyermeke vagy idős hozzátartozója biztonságos felügyelete felől, az sokat javíthat a család életminőségén, nem beszélve arról, hogy visszaadhatja a nő önbizalmát, kiteljesedhet, kinyílik számára a világ, és nem utolsósorban, ő is újra hozzátehet a családi kasszához.

Intézményünk elnevezésében a „karrier” szó nem a kizárólag önmagát megvalósító, kíméletlenül előre törő szingli női főnökre utal, hanem az életpályáját tudatosan tervező, tervezni tudó nőre, aki segítségünkkel képes lesz összehangolni a munkát és a magánéletet, családot és a hivatást. Megismertetjük azokkal a még nem eléggé elterjedt foglalkoztatási formákkal, amelyeket a szaknyelv atipikusnak nevez, tehát a részmunkaidővel, távmunkával, határozott idejű munkaviszonnyal, egyszerűsített foglalkoztatással, munkaerő-kölcsönzéssel, munkakörmegosztással, stb.

Mindeközben olyan szolgáltatásokat szeretnénk nyújtani, amelyek az Önök, a helyi nők és családok igényeinek megfelelnek. Megkérdeztük és folyamatosan kérdezzük Önöket, mire lenne szükségük, mit várnak tőlünk, és szolgáltatásainkat próbáljuk eszerint megszervezni, személyre szabni. Többféle színes programot tervezünk a kertészkedéstől a kézműves foglalkozásokon, a szakmai napokon át a képzésekig. Természetesen terveinket csak önökkel tudjuk megvalósítani, az önök aktív közreműködésével. Mi itt igazi kis otthont kívánunk teremteni, igazi közösséget építeni, aminek mi magunk is részesei leszünk, de Önökre is szükségünk lesz. Itt együtt építünk fel valamit, amiből reményeink szerint mindenki profitálhat.

A munkáltatókhoz, a vállalkozókhoz is szólunk, velük is együtt szeretnénk és együtt is kell működjünk, hogy programunk sikeres legyen. Hiszen a jövő a családbarát munkahelyeké, azoké a munkáltatóké, akik magukévá teszik a családbarát szemléletet és tudják, hogy a legjobb és leginkább megbízható munkaerő az elégedett, számításait mind a munkában, mind a magánéletben megtaláló nő vagy férfi. Ha jó légkörben dolgozhat, a munkáltatóval egyeztetve nem feltétlenül a hagyományos napi 8 órában, miközben szeretteit biztonságban tudhatja, nem lesz vándormadár, hanem megbecsült tagja a csapatnak, kreativitása kiteljesedhet, munkabírása megnő.

Közös munkánk, CsakPontos életünk most kezdődik, a mai ünnepélyes alkalom után jönnek a hétköznapok. Ehhez kívánok mindenkinek: Önöknek – és magunknak is – sok sikert és sok hasznos és szép együtt töltött napot.

Végezetül hadd mutassam be a kis csapatot, akikkel itt Önök találkozni fognak:

• Baksa József projektmenedzser
• Ács-Sánta Imre pénzügyi vezető
• Csicsvári Andrea alprojektvezető
• Ravasz Enikő képzési és személyzetfejlesztési szakértő
• Új Krisztina rendezvényszervező
• Varga András szociálpedagógus
• és akik még segítik a munkát: Nagy Gabriella és Lőrincz Sára ügyfélszolgálati munkatársak, Dobi Imola, Orbán István, Keller Beáta, Csajbók Klaudia, Csík Patrícia, Fehér Csilla, Tóth István, Dovalovszki Tamás, Dombi Viktória, Ács-Sánta Katalin, Németh Tímea, Szilágyi Mónika,
• és én magam, Szani Marianna, szakmai vezető.

Köszönöm a figyelmet!